top of page

A fiatal bárónő esete Ceașescuval és a három szál szegfűvel

Mai hírlevelünk középpontjában báró Bánffy Éva áll, aki 1943-ban született Kolozsváron, br. Bánffy László (1896–1974) és Zeyk Heléna (1909–1990) második gyermekeként. Édesapja Marosgezsén birtokosként élt, és ő volt a kastély utolsó tulajdonosa az államosítás előtt. Ma az épület pszichiátriai intézetként működik.

A marosgezsei Bánffy-kastély az 1920-as évek végén
 A marosgezsei Bánffy-kastély az 1920-as évek végén
br. Bánffy László és Zeyk Heléna
A szülők: br. Bánffy László és Zeyk Heléna

Éva mindössze hatéves volt, amikor kitelepítették őket kolozsvári otthonukból, a Méhes utcai villából. Egy apró, nyomorúságos fásszínbe kerültek a Monostori út és a Mikó utca kereszteződésében. Az épület vakolatlan falai ellen a család kétségbeesett kreativitással védekezett: Bánffy László csirizzel újságpapírt ragasztott a falakra és a mennyezetre. A nehézségeket humorral próbálták enyhíteni: amikor a padláson kölykező macska kiscicái átszakították a mennyezetet védő újságpapírt, és az ágyukba pottyantak, minden egyes „landolást” megszámoltak, és nevetve fogadták nyomorukat.

Bánffy Éva, édesanyja Zeyk Heléna ölében
Bánffy Éva, édesanyja Zeyk Heléna ölében

Bánffy Éva szenvedélye az úszás volt. Kivételes tehetsége és fizikai adottságai akár nemzetközi karriert is biztosíthattak volna számára – ha nem éppen egy bárónőnek születik. Az Álló- és mozgóképek című kötetben így emlékszik vissza pályafutására:

„1958-ban országos rekordom volt száz- és kétszáz méteres hátúszásban. A világon a negyedik helyen álltam. Bánffy Pistát 1958 áprilisában elvitték az ’56-os események kapcsán, én akkor állítottam fel a rekordomat, ennek ellenére az úszószakosztály akkori állami edzője, Mladin, származásom miatt eltávolított, és soha nem rehabilitáltak, pedig nyolc évig állt a rekordom, amit Cristina Balaban döntött meg. Ott álltam Bukarestben, az ifibajnokság után, se hotel, se pénz, kirúgva. Szabó Sanyi úszó és pólós segített feltalálnom magam. Tudja, akkor úgy volt, hogy valakit csak akkor rúgtak ki az úszóktól, ha valami elképesztőt csinált, például lopott. A kirúgásom tehát erkölcsi tartásomat kérdőjelezte meg, mert azt kérdezgették: ‚Mit csinált vajon Bánffy Éva, hogy ilyen eredményekkel kirúgják?’ Egy nemzetközi versenyen, amit megnyertem, a dobogóra helyettem olyan lányt állítottak, aki nem is indult.”


A sok megaláztatás ellenére Bánffy Éva nem adta fel ambícióit. Óvónő szeretett volna lenni, de a rendszer emberei szóba sem álltak vele – mondván, „ne legyen bárónőből pedagógus”.


Kortársai gyönyörű, sportos alkatú lánynak tartották, aki tiszta lelkével és bájával sokak figyelmét felkeltette. Bár számos udvarlója akadt, rendszerint visszautasította őket, attól tartva, hogy ha kiderül, milyen körülmények között élnek, szégyenkeznie kell majd.


Mindezek ellenére bátorsága és leleményessége révén egyedülálló módon oldotta meg családja lakhatási gondjait – olyan merészséggel, amelyet más arisztokrata lány elképzelni sem tudott volna.


Egy alkalommal – feltehetően 1968-ban – Nicolae Ceaușescu Kolozsvárra látogatott, hogy demonstrálja népszerűségét. A tordai úton ereszkedett le konvoja a központ felé, miközben gyári munkások ezreit rendelték ki, hogy éljenezve üdvözöljék. A tömegben ott állt Bánffy Éva is – kezében három szál fehér szegfűvel és egy borítékba zárt levéllel.


A szigorú biztonsági intézkedések és kordonok ellenére Éva eltökéltségének és sportos alkatának köszönhetően sikerrel verekedte át magát a tömegen. Rendőröket és akadályokat átugorva eljutott egészen az elnöki autóhoz, és az ablakon benyújtotta levelét a virágokkal együtt. A levélben kérést intézett a diktátornak egy jobb lakás reményében.


Merészsége meghallgatásra talált. Néhány nappal később értesítés érkezett a Bánffy családhoz: az állam egy tágas, komfortos, vízzel és gázzal ellátott lakást utalt ki számukra a Rákóczi úton.


Ezt követően a Bánffy család élete valamelyest rendeződött. Bár a múlt sebeit és az elszenvedett igazságtalanságokat nem lehetett feledni, az új otthon legalább stabilabb életkörülményeket biztosított számukra.

Családi találkozó az 1980-as évek közepén. Balról-jobbra: gróf Mikes Borbála, báró Bánffy Eszter, Zeyk Heléna, báró Bánffy Éva
Családi találkozó az 1980-as évek közepén. Balról-jobbra: gróf Mikes Borbála, báró Bánffy Eszter, Zeyk Heléna, báró Bánffy Éva

A rendszerváltás után Bánffy Éva ismét bebizonyította elszántságát. Ugyanolyan határozottsággal vetette bele magát testvérével együtt a jogtalanul elkobzott családi birtokok visszaszerzésébe, mint ahogyan annak idején eljutott az elnöki autóhoz. Kitartóan és rendíthetetlen hittel küzdött az igazságért, vállalva a bürokrácia és az új rendszer által támasztott akadályokat.

Hosszú, türelemmel viselt betegség után, 2009-ben hunyt el.

Bánffy Éva

Ezúton köszönjük gróf Mikes Borbálának a történet részletes elmesélését és a fotók megosztását.


Ha Ön is ismer hasonló, erdélyi főnemesi családokkal kapcsolatos történetet, örömmel fogadjuk megosztását az office@etkk.com e-mail címen.


A fiatal bárónő esete Ceașescuval

Iratkozzon fel a hírlevelünkre!

Sikeres feliratkozás!

  • Facebook
  • YouTube

© 2025 by etkk.org

bottom of page