Karácsonyi üdvözlet
- office22079
- 14 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
A december azért is különleges és meghatározó számunkra, mert ebben a hónapban ünnepelte fennállásának második évfordulóját a Kutatóközpont.
Mit jelent ez röviden, számokban?
49 család és személy hagyatékának begyűjtése és megmentése
3147 oldalnyi digitalizált és jegyzékbe vett dokumentum
4490 digitalizált és azonosított fotó
798 érintett személy
52 főnemesi család
74 általunk készített vagy összegyűjtött interjú
az erdélyi kastélyok legnagyobb online adatbázisának (www.kastelyerdelyben.ro) megmentése, újraindítása és korszerűsítése
46 kastély adatlapjának teljes átdolgozása és kibővítése
Mit tervezünk jövőre?
Elsősorban még nagyobb lendülettel folytatjuk az elkezdett munkát
Szorosabb kapcsolatot tervezünk kiépíteni más, céljainkkal összhangban álló belföldi és nemzetközi intézményekkel
Kiadványok és könyvek megjelentetését tervezzük
Létrehozunk egy interaktív, az erdélyi arisztokráciát bemutató kiállítást a gernyeszegi Teleki-kastélyban
Köszönjük, hogy figyelemmel kísérik – és támogatják – munkánkat!
Az ünnepekre hangolódva egy rövid, egyik interjúnkban elhangzott történetet szeretnénk megosztani Önökkel.
A ma már egyre nagyobb és impozánsabb villáknak otthont adó kolozsvári Dónát úton néhány évtizeddel ezelőtt még teljesen más társadalmi és gazdasági réteg élt. Itt kaptak helyet a város mélyszegénységben élő, hátrányos helyzetű lakói, valamint általában olyan személyek, akiknek nehezebb sors jutott. Ez a kör bővült ki az 1949-es kitelepítések után az erdélyi arisztokrácia és nemesség tagjaival, ugyanis az osztályellenségnek minősített grófok és bárók kizárólag a legszegényebb városrészekben húzhatták meg magukat, kis szobákban, kunyhókban.
A Dónát út mondhatni elszigetelt városrész volt, már csak magas fekvése és a központtól távoli elhelyezkedése miatt is. Az itt élő családok tagjainak legalább egy -másfél órát kellett gyalogolniuk, hogy elérjék a belvárost. A háztartási vizet a Szamosból merték, vagy a közkutakból cipelték fel vödrökben.
A telek különösen nehezek voltak: a tüzelőt a környező erdő száraz faágai biztosították, már amennyire fűteni lehetett egy-egy ilyen tákolt, szigetelés nélküli házikót. Éjszaka alaposan be kellett takarózni a dunyhákba, mert báró Bánffy Kriszta elmondása szerint nem számított ritkaságnak az sem, hogy éjjel fagypont alá süllyedt a hőmérséklet a szobában, és reggel törni kellett a jeget a lábosban a teához.
Ezekben a mostoha időkben, ha valaki karácsony első napján látogatást tett gróf Mikes Mihályhoz és családjához, szokatlan, ám annál meghatóbb jelenetnek lehetett tanúja. A több száz éves múltra visszatekintő Mikes család szoros rokonságban állt a Rhédey családdal (ahogyan általában az erdélyi arisztokrata családok egymással). A kommunista érában kevéssé volt köztudott, hogy II. Erzsébet angol királynőnek magyar felmenői vannak: üknagyanyja az erdőszentgyörgyi születésű gróf Rhédey Klaudia volt. Ez a tény a Mikes család számára nagy örömöt és büszkeséget jelentett.
A nyomorúságos Dónát út egyetlen előnye az volt, hogy magas fekvése miatt nehezebben tudták zavarni a rádióadást, így sokkal tisztábban lehetett fogni a Szabad Európa Rádiót, amely minden év december 25-én sugározta Erzsébet királynő „Royal Christmas Message” című karácsonyi üzenetét.
A Mikes családban kötelező volt állva, ünnepélyes csendben végighallgatni ezt az üzenetet (amelyet nem minden családtag értett, hiszen akkoriban az angol nyelv még nem volt elterjedt Kelet-Európában), majd ezt követően egymásnak és a Jóistennek hálát adva elfogyasztani a karácsonyi ebédet. Ez ugyan a mai menükhöz képest sokkal szerényebb volt, ám annál több szeretetet és összetartozást hordozott magában.
Ezúton kívánunk minden kedves követőnknek áldott karácsonyi ünnepeket, valamint sikerekben és egészségben gazdag boldog új évet!
A Központ kuratóriuma: Albert Attila, Bilibók Botond, Ugron Győző, Albert László
