WESSELÉNYI CSALÁD
- máj. 11.
- 4 perc olvasás
Frissítve: máj. 13.
(hadadi báró)
WESSELÉNYI FOTÓTÁR
Nógrád megyei eredetű család, amely a 16. század derekán költözött Erdélybe, ahol hamarosan vezető politikai szerephez is jutott. Wesselényi (I.) Miklós (1504–1584) II. (Zápolya) János király idején, 1563–1568 között kincstári jogügyigazgató, majd 1568-tól haláláig Erdély ítélőmestere volt. A Fejes család magvaszakadtával nyerte a gyekei uradalmat, ezért a család ezen ága a gyekei előnevet viselte. Fia, (II.) Gáspár, unokája, (I.) Boldizsár dobokai főispánok voltak, de ez utóbbival 1646-ban a gyekei ág fiúágon kihalt.
A család nevét még évszázadokon át fenntartó ág (I.) Miklós unokaöccsétől, Wesselényi (I.) Ferenc (1540–1594) közép-szolnoki főispántól, szörényi bántól származik. Bekes Gáspár híveként vett részt a kerelőszentpáli ütközetben (1575), majd a csatavesztés után menekülni kényszerült, utóbb azonban Báthory István megkegyelmezett neki, sőt, kincstartóvá tette és megajándékozta a hadadi uradalommal, így vette fel a család a hadadi előnevet. Báthory István oldalán részt vett az oroszok elleni háborúkban, ezért lengyel honfiúsítást és 1582-ben erdélyi bárói címet nyert. Nejétől, Sárkándi Annától két fia maradt, István és Pál.
Wesselényi (I.) István (1583–1627) apjához hasonlóan közép-szolnoki főispán lett, ezzel mintegy hagyományt is teremtve a családban, hiszen e tisztséget majd három évszázadon át viselték a család tagjai. Fia, Wesselényi (II.) Ferenc (1605–1667) már fiatalon több törökellenes csatában is felhívta magára a figyelmet, ezért a bécsi Udvar előbb Fülek kapitányává nevezte ki, majd ő lett Magyarország főtábornagya, 1655-ben pedig, azzal, hogy a pozsonyi diéta az ország nádorává választotta, elérte pályája csúcsát. 1644-ben Széchy Mária segítségével elfoglalta Murány várát, majd feleségül is vette a „Murányi Vénuszt”. 1646-ban grófi rangot kapott, ága azonban csakhamar kihalt, mivel mindkét fia, úgy (III.) László szendrői kapitány, mint (I.) Ádám füleki kapitány utód nélkül haltak meg.
A fennmaradt bárói ág (I.) Ferenc kincstárnok Pál nevű fiától származik. Wesselényi (I.) Pál (1585–1621) a közéleti pályán is apja nyomdokait követte, ő is közép-szolnoki főispán volt, és 1612–1613-ban erdélyi kincstartó. Az ő dédunokája volt a naplóíró labanc főúr, Wesselényi (III.) István (1674–1734). Kora ifjúságától fogva a Habsburgok híve és fiatalon, már 1699-től Közép-Szolnok vármegye főispánja volt. Következő évben lépett házasságra gr. Bánffy György gubernátor leányával, Katával. Fényes lakodalmukat a gyalui várkastélyban tartották. A kuruc mozgalmak kitörésekor kénytelen volt Hadadról Nagyszebenbe menekülni, ahol évekig Rabutin generális felügyelete alatt élt az erdélyi főrendek jó részével együtt. A gubernátor halála (1708) után egyike volt az Erdélyt ideiglenesen irányító deputatusoknak, mi több, 1710–1713 között a deputatio elnöki tisztét is viselte. 1715-ben országgyűlési és táblai elnök lett, 1729-ben pedig belső titkos tanácsos. 1733 februárjában a szebeni országgyűlés a gubernátori székre első helyen jelölte, Erdély élére azonban Franz Anton Paul von Wallis gróf került. Gubernátori kinevezését nem érte meg, 1734 tavaszán meghalt. Házasságából hat leány és két fiú született, az utóbbiakkal a br. Wesselényi család két ágra vált szét, az ún. Ferenc- és István-ágra.
Az előbbi alapítója, Wesselényi (III.) Ferenc (1705–1775) szintén Közép-Szolnok főispánja volt, 1736-tól császári-királyi kamarás, 1760-tól pedig belső titkos tanácsos lett. Kisrédei gr. Rhédey Zsuzsannával kötött házasságot, melyből nyolc gyermek született. Leszármazottjai között számos közép-szolnoki főispánt találunk.
Az utóbbi ág névadója, Wesselényi (IV.) István (1708–1757) gyalogsági kapitány, közép-szolnoki főispán 1742-ben vargyasi br. Daniel Polixénát vette feleségül. Leszármazottjai közül minden bizonnyal fia, (III.) Miklós (1750–1809, a „zsibói bölény”), illetve unokája, (IV.) Miklós (1796–1850, az „árvízi hajós”) a legismertebbek. Wesselényi (IV.) Miklós tanulmányait otthon végezte, közéleti tevékenységét pedig 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken. 1821–1822 folyamán gr. Széchenyi Istvánnal együtt hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek. Úttörő módon a korabeli Erdélyben, birtokain elengedte a robotot és a dézsma nagy részét, ebben aztán Jósika Miklós és Újfalvi Sándor személyében követőkre is talált. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről. A reformer Wesselényi hamar kényelmetlenné vált a bécsi Udvar számára, 1835 elején előbb az erdélyi, majd a magyarországi Királyi Tábla is perbe fogta – előbbi az 1834–1835-ös erdélyi országgyűlés üléseiről készített naplónak a cenzúrát megkerülő terjesztése miatt, utóbbi az 1834. decemberi szatmári megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért. Három év börtönre ítélték, azonban súlyosodó szembetegsége miatt büntetését felfüggesztették. 1843–1848 között Zsibón élt, mint Kolozs vármegye alispánja. 1848-ban jelentős része volt abban, hogy a kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját. 1848 szeptemberében családjával a morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe menekült, 1850-ben onnan hazatérőben halt meg. Az MTA 1830-ban igazgatótanácsi tagjává, 1831-ben pedig vidéki tiszteletbeli tagjává választotta. Lux Annával kötött házasságából két fiú született: (V.) Miklós (1845–1916) és (I.) Béla (1847–1904), akiket az özvegy második férjével, Mocsáry Lajossal, a dualizmus korának nemzetiségi toleranciájáról ismert politikusával nevelt fel. Béla hasonló nevű fia még apja életében meghalt, így ezen a vonalon a család fiúágon 1904-ben kihalt. Miklós ágán az utolsó férfi azonos nevű unokája, (VII.) Miklós (1911–1980) Budapesten működő újságíró volt. 1944-ben, akkor még jelentékeny vagyonát arra fordította, hogy zsidókat mentsen a deportálás elől, illegális nyomtatványokat, igazolványokat készített. 1945 után teljesült nagy álma: diplomata lett, majd a Külügyi Akadémián kezdett tanítani, aztán 1948-ban elbocsátották állásából és sokáig nagy nélkülözések között élt. Utóbb könyvtáros lett, majd újságíró, lapszerkesztő. Ő volt a hadadi br. Wesselényi család utolsó férfitagja. Ultimus familiae.
A hadadi br. Wesselényi család címere a pajzs kék mezejében jobbra fordult szirén, balra hajló halfarokkal, amint jobbjában három vörös rózsát tart. Sisakdíszül a pajzsalak szolgál, a takaró kék-ezüst. A család jelmondata: „Nunquam retro” (Sohasem hátrálni).
Forrás: Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: Isten segedelmével udaromat megépítettem, 563–565. o.
