MIKES CSALÁD
(zabolai gróf)
Mikes címer Mikes IV. Kelemen (1820-1849), reformpolitikus, hadvezér Mikes VI. János (1876-1945), püspök Mikes II. Kelemen (1690-1761), író, műfordító Mikes Ármin (1868-1944), vállalkozó
MIKES FOTÓTÁR
A Mikes család egyike a legjelentősebb székely nemesi családoknak, előnevüket eredetileg Papolcról, majd Zaboláról írták. Meghatározó szerepet játszottak az erdélyi történelem sorsdöntő pillanataiban, jelentőségüket Orbán Balázs így méltatta: „… annak tagjait mindig a szabadság ügye mellett látjuk buzogni, olyannyira, hogy alig volt olyan szabadságharca hazánknak, amelyben egy vagy több Mikes ne játszott volna kiváló szerepet.”
A család felemelkedése (I.) és (II.) Mikes Zsigmond idején, a fejedelemség korában kezdődött, amikor katonai és hivatali szolgálataikért számos birtokot szereztek, köztük a zágoni jószágot, amelyet 1626-ban (I.) Zsigmond, Bethlen Gábor híve kapott meg. (II.) Zsigmond fiai, (II.) Mihály, (I.) Kelemen és (II.) János kézdiszentléleki Tarnóczi Sára elrablásának története miatt ismertek, mely esetet Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regénye örökítette meg. A Mikes-fiúkat I. Rákóczi György előbb fej- és jószágvesztésre ítélte, utóbb azonban megkegyelmezett nekik, és így tovább szolgálhatták a fejedelmet. (III.) Mihály volt az 1644. évi, császáriak elleni hadjáratban az erdélyi tüzérség parancsnoka, majd 1648-ban a lengyel korona elnyerését célzó fejedelmi küldöttség tagja. Szolgálataiért 1649-ben megkapta a marosújvári birtokot, amely a család tulajdonában maradt a 19. század közepéig. 1656–1660 között Erdély kancellárja volt, 1657-ben részt vett a lengyelországi hadjáratban, majd azt követően is Rákóczit támogatta a fejedelmi trón megtartásáért folytatott harcokban. (I.) Kelemen (†1686), aki Apafi Mihály idején fejedelmi tanácsos, a székelyek generálisa, majd országos elnök volt, szerepet játszott Béldi Pál megbuktatásában – szolgálataiért kapta meg a Béldiek uzoni és bodolai birtokait. (I.) Zsigmond unokája, (II.) Kelemen (1690–1761) a család egyik legismertebb tagja, aki 1707-ben II. Rákóczi Ferenc apródja, utóbb kamarása lett. A szabadságharc leverése után hűségesen követte a bujdosó fejedelmet. Önkéntes száműzetésének leghosszabb állomása Rodostó volt, ahová 1720-ban érkeztek meg, élete hátralévő részét itt töltötte. Itt született meg a híressé vált 207 fiktív levél, a magyar széppróza remekei, amelyek egybekötve Törökországi levelek címen jelentek meg.
A család jelentős képviselője volt továbbá (IV.) Mihály, (1667–1721) 1691-től Háromszék főkapitánya, 1708-tól a székelyek főgenerálisa. 1693-ban bárói címet kapott, majd három évvel később ő szerezte meg a grófi címet is. Nevéhez fűződik az 1699. évi Mikes-féle oklevél, amely a Diploma Leopoldinum második kiegészítéseként az erdélyi katolikusok jogait erősítette meg. A Rákóczi-féle szabadságharc kezdetén Habsburg-párti, majd utóbb II. Rákóczi Ferenc tábornoka lett. 1711 után újra a császár híve lett, így sem vagyonát, sem címeit nem veszítette el. Jelentős pártfogója volt a katolikus egyháznak, támogatta a csíksomlyói, esztelneki és kantai ferences kolostorokat és iskolákat, illetve a moldvai csángó-magyar katolikus közösségeket. Egyik fia, (I.) Ferenc (†1727) udvari tanácsos, másik fia, (II.) István (1708–1761) Alsó-Fehér és Belső-Szolnok vármegyék főispánja volt. Ferenc galántai gr. Esterházy Katalinnal kötött házasságából született (I.) Antal háromszéki főkirálybíró. Az utóbbinak hallerkői gr. Haller Zsuzsannával kötött házasságából származott (III.) János (†1815) főkormányszéki tanácsos.
A 19. század kimagasló Mikes-egyénisége (IV.) Kelemen (1820–1849) reformpolitikus, az 1848–1849-es szabadságharc egyik hadvezére. Szerepe volt a „Kossuth” önkéntes lovascsapat, majd Mátyás-huszárezred megszervezésében. Bem erdélyi hadjárata idején dandárparancsnok, majd az erdélyi hadsereg lovassági parancsnoka. Nagyszeben első ostrománál halt hősi halált.
Testvérének, a zabolai kastélyt átépíttető Mikes (IV.) Benedeknek (1819–1878) két házasságából nyolc gyermeke született. Második, Sophia Moserrel (1838–1920) kötött házasságából származik Mikes (VI.) János (1876–1945), a 20. századi Mikesek kiemelkedő képviselője. Ő Innsbruckban végzett teológiát, ugyanitt lett díszdoktor 1916-ban. 1906–1911 között székelyudvarhelyi pap és az egyházközség főesperese volt, jelentős szerepet játszott a székelyudvarhelyi római katolikus gimnázium építtetésében. 1911-ben megkapta szombathelyi római katolikus megyéspüspökké való kinevezését, majd 1935. évi nyugdíjba vonulása után, 1939-ben IX. Pius pápa Silimbria címzetes érsekévé nevezte ki. Püspöki tevékenységének legkiemelkedőbb mozzanata az 1927-ben szervezett egyházmegyei zsinat volt, amelyen számos új plébánia alapításának támogatásáról döntöttek. Testvére, Mikes Ármin (1868–1944) a háromszéki gazdasági élet egyik előmozdítója, Háromszék Megye Iparfejlesztő Bizottságának kezdeményezője volt. Szövőüzemet és fakitermelő cégeket, fűrésztelepet és gyufagyárat alapított, ahol korszerű módszerekkel igyekezett a térség gazdaságát fellendíteni. Infrastrukturális fejlesztéseket is eszközölt, kisvasutat, vizes csatornákat építtetett. Mintagazdasága, lótenyészete, kertészete, gyümölcsöse messze földön híres volt.
A család ősi nemesi címerében egy jobb irányba fordult, két lábra emelkedett oroszlán látható, amint mellső lábaival nyílvesszőt tart. A grófi cím megszerzése után a Mikesek bővített címer használatára kaptak engedélyt. Ez kétszer hasított, egyszer vágott pajzs: az első mezőben zöld hármas halmon ezüst kettős kereszt, a másodikban kétfejű, lábaiban kardot tartó, koronás sas, a harmadikban jobbra fordult, ágaskodó ezüst unikornis, a negyedikben páncélos vitéz, baljában arany dárdával, az ötödikben a nemesi címer nyílvesszőt tartó oroszlánja, és végül a hatodikban magyar lovas vitéz, jobb kezében kivont szablyával. Az arany pajzslábban két keresztbe tett zöld zászló két üstdobbal, rajtuk keresztbe tett dobverők.
Forrás: Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: Isten segedelmével udaromat megépítettem, 386–388. o.
