Rangok és megszólítások az ETKK leveleiben
Mai hírlevelünkben lezárjuk a hagyatékainkban található dokumentumokban előforduló rangok, előnevek és megszólítások használatának elemzését. Első alkalommal gyászjelentéseket, másodjára pedig hivatalos dokumentumokat figyeltük meg. Most a levelezéseket és a nem hivatalos dokumentumokat fogjuk vizsgálni.
Az Kutatóközpont hagyatékában található legrégebbi, eredetiben megmentett levél 1846-ból származik: gróf Bethlen Lujza (Máriaffi Albertné; 1835–1900) írta nagyapjának:
A levél családon belül íródott, ezért a megszólítás („Édes jó Nagy Apám”) és az aláírás („Szerető Leányod, …”) is egyszerű, közvetlen. Sem rang, sem előnév nem szerepel benne.
A XIX. században maradva, az ismerősök (barátok, távolabbi rokonok) közötti megszólítások igen érdekesnek bizonyultak. Egy 1856-os keltezésű levélben, amelyet gróf Teleki Miksa (1813–1872) írt gróf Bethlen Lajosnak (1782–1867), a „Kedves Bátyám Uram” megszólítás és az „alázatos szolgája…” elköszönés olvasható. A borítékon a címzett rangja értelemszerűen fel van tüntetve:
Hivatalosabb, kevésbé közvetlen ismeretségek esetén a megszólítás természetesen „gróf úr” vagy „báró úr” volt. Érdekességként megmutatunk egy gróf Teleki Sándornak (1861–1919) írt levelet. Bár Teleki képviselő is volt, a levélben a „Méltóságos Gróf Úr” megszólítás olvasható.
Adattárunkban meglehetősen kevés XIX. századi, hölgy által vagy hölgynek írt levél található, ezért ezek alapján most nem merészkedünk következtetéseket levonni.
A XX. századra áttérve (pontosabban az államosításokig terjedő időszakra) egyre inkább megjelennek a közvetlenebb megszólítások. Valóságos, Mikes Kelemen leveleihez hasonló kordokumentumnak számítanak báró Huszár Erzsébet (Béldi Kálmánné; 1856–1941) első világháborús levelei, amelyeket fiának, gróf Béldi Gergelynek (1887–1966) írt. Ezeket nem tudta elküldeni, mivel fia Európán kívül teljesített diplomáciai szolgálatot a Monarchia képviseletében. A levelekben az „Édes fiam” vagy a „Lelkem fiam” megszólítás szerepelt, az aláírás pedig minden esetben „Mama” volt:
Ugyancsak ebben az időszakban jött divatba a becenevek használata a megszólításokban. Báró Mannsberg Arvéd (1890–1970) például az édesanyját minden esetben „Snufi”-nak szólította. A becenév a német „Schnuffi” szóból ered (jelentése: „drágám”).
A rangok használatával csupán a hivatalosabb hangvételű levelekben találkozhatunk, de a XIX. századhoz képest ezekben is egyre ritkábban. A megszólításban inkább az aktuális tisztséget használták. Példaként bemutatunk egy báró Apor Péternek (1888–1982), Háromszék vármegye főispánjának írott levelet:
Zárásképpen bemutatjuk Márton Áron püspök gróf Mikes Mihálynak (1901–1982) írt, 1978-as levelét:
