Előző hírlevelünkben a Kutatóközpont gyűjteményében található gyászjelentéseket vizsgáltuk abból a szempontból, hogy a XX. század különböző korszakaiban mennyire volt jellemző a rangok és előnevek feltüntetése. Ezen a héten néhány hivatalos iratot és okmányt vizsgálunk meg ugyanezen szempont alapján. Erdélyben egészen az 1918-as román fennhatóság alá kerülésig megszokott volt a rangok feltüntetése mind az állami, mind az egyházi dokumentumokon. A rangok feltüntetésének módját

Mai hírlevelünkben a 20. századi erdélyi arisztokrácia itthon és a nagyvilágban megjelent gyászjelentéseibe nyújtunk betekintést. Kutatóközpontunk kiemelt figyelmet fordít ezek összegyűjtésére és digitalizálására. 1949 előtt Romániában nem tiltották a nemesi rangok és előnevek használatát, ugyanakkor ezt törvény sem szabályozta, így a gyakorlat egyfajta joghézag keretei között működött. Megszokott volt a báró úr, gróf úr, bárónő vagy grófnő megszólítás. Ha olyan hölgyet szólí

(hadadi báró) WESSELÉNYI FOTÓTÁR Nógrád megyei eredetű család, amely a 16. század derekán költözött Erdélybe, ahol hamarosan vezető politikai szerephez is jutott. Wesselényi (I.) Miklós (1504–1584) II. (Zápolya) János király idején, 1563–1568 között kincstári jogügyigazgató, majd 1568-tól haláláig Erdély ítélőmestere volt. A Fejes család magvaszakadtával nyerte a gyekei uradalmat, ezért a család ezen ága a gyekei előnevet viselte. Fia, (II.) Gáspár, unokája, (I.) Boldizsár do